Élet a megszállás alatt

A magyar megszállás alá 90.000 ember, köztük 15.000 magyar nemzetiségű került. A területgyarapodást a magyarok az elvesztett Délvidék részének tekintették.

Muravidék jellemzői voltak az összetett nemzetiségi kapcsolatok, úgy a megszállásnál, mind a határhúzásnál, emiatt nagyon különbözők voltak a lakossági visszajelzések is. A magyar kisebbség és a lakosság magyarorientált része Magyarországot szerette volna és teljesült is a várakozásuk, amikor a németek átadták Muravidéket a magyaroknak. Muravidék lakosságának egy része a kezdetben - részben a németországi szezonális munka tapasztalatai, részben a nemzetiszocialista demagógia miatt - Németországért lelkesedett. A goricskói falvakban élő németek nagyon elégedettek voltak azzal, hogy a Német Birodalomhoz kerülnek. A muravidéki volksdeutschereknek az ígért költözés helyett maradniuk kellett, de nem voltak nehézségeik a magyarok alatt. A muravidékiek ki voltak téve a kényszer- magyarosításnak és mozgósításnak, valamint a magyar hatalom egyéb intézkedéseinek. A rábavidéki szlovének számára újra helyreállt a közlekedési összeköttetés Muravidékkel és könnyebbé vált a rokonokkal való a kapcsolattartás. A két világháború között, az agrárreform során Muravidékre költözött kolonistákat a sárvári internáló táborba vitték. A legrosszabb a muravidéki zsidóknak volt, akiket 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, melyeket alig néhányan éltek túl. Hasonló sors várt volna a muravidéki romákra is, melyre szerencsére nem került sor.

A muravidéki halálos áldozatok pontos száma nem ismert. A hozzávetőleges számok 1000 és 2000 fő között mozognak (a lakosság kb. 1,6%), de számos kategóriát (pl. a kényszermozgósítás halálos áldozataiét) nem tartalmaznak. Az eddigi becslések szerint a magyarok a muravidékiek („vendek”) irányába tanúsított toleránsabb viszonya miatt a szlovén átlaggal (6,6%) szemben itt sokkal kevesebb volt az áldozat.

„Az emberek jobban szimpatizáltak a németekkel/…/ a magyarok itt (Görhegy) szigorúak voltak, megszállás és vége. A szomszédos faluban Kismáriahavason (német megszállás alatt) mit tettek? A háború alatt lekövezték az utat Ausztriától egészen a falu központjáig. /…/ gondoskodtak az infrastruktúráról. Azok az emberek egy kicsit jobban elégedettek voltak. Itt pedig nem csináltak semmit.” (Alojz Grah, Görhegy, 2018. április 14-én). A fotót készítette: Božidar Flajšman.
„Az emberek jobban szimpatizáltak a németekkel/…/ a magyarok itt (Görhegy) szigorúak voltak, megszállás és vége. A szomszédos faluban Kismáriahavason (német megszállás alatt) mit tettek? A háború alatt lekövezték az utat Ausztriától egészen a falu központjáig. /…/ gondoskodtak az infrastruktúráról. Azok az emberek egy kicsit jobban elégedettek voltak. Itt pedig nem csináltak semmit.” (Alojz Grah, Görhegy, 2018. április 14-én). A fotót készítette: Božidar Flajšman.


„Négy parcellánk volt a német oldalon /…/ A takarmányt a határon vittük át. Fent voltam a kocsin. A németek nem voltak olyan szigorúak, a magyarok szigorúbbak voltak. A puskáikon bajonett volt és azzal szúrtak bele a takarmányba, hátha valamit csempészünk a határon /…/A német oldalon többet lehetett kapni, mint nálunk a magyar oldalon.” (Emil Stojko, Falud, 2020. január 25-én). A fotót készítette: Božidar Flajšman.
„Négy parcellánk volt a német oldalon /…/ A takarmányt a határon vittük át. Fent voltam a kocsin. A németek nem voltak olyan szigorúak, a magyarok szigorúbbak voltak. A puskáikon bajonett volt és azzal szúrtak bele a takarmányba, hátha valamit csempészünk a határon /…/A német oldalon többet lehetett kapni, mint nálunk a magyar oldalon.” (Emil Stojko, Falud, 2020. január 25-én). A fotót készítette: Božidar Flajšman.


Kovács István (jobbról) és Attila: „'44 őszén két magyar katona jött hozzánk /…/ minden nap eljártak tőlünk, nálunk csak aludtak. A (környező) falvakban gyűjtöttek a seregnek, rekviráltak. Aztán 1945 tavaszán, amikor közeledett a front, és már jöttek az oroszok, elmentek…” A háború után az egyikük családjával felújította a kapcsolatot (Kovács István, Dobronak, 2020. január 26-án). A fotót készítette: Božidar Flajšman.
Kovács István (jobbról) és Attila: „'44 őszén két magyar katona jött hozzánk /…/ minden nap eljártak tőlünk, nálunk csak aludtak. A (környező) falvakban gyűjtöttek a seregnek, rekviráltak. Aztán 1945 tavaszán, amikor közeledett a front, és már jöttek az oroszok, elmentek…” A háború után az egyikük családjával felújította a kapcsolatot (Kovács István, Dobronak, 2020. január 26-án). A fotót készítette: Božidar Flajšman.


„Muravidéken voltak szlovén tanárok, akik egyáltalán nem tudtak magyarul. Ők elmentek /…/. Ezeket (az új) tanárokat a magyarok nevezték ki. Egyik részük onnét jött, a másik rész innét, azért, mert tudtak magyarul, így taníthattak az általános iskolákban.” (Bíró József, Lendva, 2020. január 26-án). A fotót készítette: Božidar Flajšman.
„Muravidéken voltak szlovén tanárok, akik egyáltalán nem tudtak magyarul. Ők elmentek /…/. Ezeket (az új) tanárokat a magyarok nevezték ki. Egyik részük onnét jött, a másik rész innét, azért, mert tudtak magyarul, így taníthattak az általános iskolákban.” (Bíró József, Lendva, 2020. január 26-án). A fotót készítette: Božidar Flajšman.