A magyar megszállás alá 90.000 ember, köztük 15.000 magyar nemzetiségű került. A területgyarapodást a magyarok az elvesztett Délvidék részének tekintették.

Muravidék jellemzői voltak az összetett nemzetiségi kapcsolatok, úgy a megszállásnál, mind a határhúzásnál, emiatt nagyon különbözők voltak a lakossági visszajelzések is. A magyar kisebbség és a lakosság magyarorientált része Magyarországot szerette volna és teljesült is a várakozásuk, amikor a németek átadták Muravidéket a magyaroknak. Muravidék lakosságának egy része a kezdetben - részben a németországi szezonális munka tapasztalatai, részben a nemzetiszocialista demagógia miatt - Németországért lelkesedett. A goricskói falvakban élő németek nagyon elégedettek voltak azzal, hogy a Német Birodalomhoz kerülnek. A muravidéki volksdeutschereknek az ígért költözés helyett maradniuk kellett, de nem voltak nehézségeik a magyarok alatt. A muravidékiek ki voltak téve a kényszer- magyarosításnak és mozgósításnak, valamint a magyar hatalom egyéb intézkedéseinek. A rábavidéki szlovének számára újra helyreállt a közlekedési összeköttetés Muravidékkel és könnyebbé vált a rokonokkal való a kapcsolattartás. A két világháború között, az agrárreform során Muravidékre költözött kolonistákat a sárvári internáló táborba vitték. A legrosszabb a muravidéki zsidóknak volt, akiket 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, melyeket alig néhányan éltek túl. Hasonló sors várt volna a muravidéki romákra is, melyre szerencsére nem került sor.

A muravidéki halálos áldozatok pontos száma nem ismert. A hozzávetőleges számok 1000 és 2000 fő között mozognak (a lakosság kb. 1,6%), de számos kategóriát (pl. a kényszermozgósítás halálos áldozataiét) nem tartalmaznak. Az eddigi becslések szerint a magyarok a muravidékiek („vendek”) irányába tanúsított toleránsabb viszonya miatt a szlovén átlaggal (6,6%) szemben itt sokkal kevesebb volt az áldozat.