Magyarország nem akarta megszegni a Jugoszláviával 1940. december 12-én kötött örök barátsági szerződést és így Muravidéket és Muraközt az Ausztriából indított villámakció keretén belül a németek szállták meg. A katonai alakulat, Alsólendva elfoglalását követően, a Murán átkelve Muraszerdahelyig, majd Csáktornyáig ment, melyet előtte még bombatámadás is ért. Muravidéket 1941. április 16-án ünnepség keretén belül Muraszombatban adták át a magyaroknak. Németország és Magyarország között nem volt hivatalosan aláírt határszerződés a megszállt területeket illető érdekellentétek miatt, melynek Románia is a részese volt. A magyarok, románok és a horvátok egyaránt akarták Bánátot, melyet végül a németek tartottak meg. Úgy a magyarok, mint a horvátok intenzíven lobbiztak Berlinben a saját érdekükért, a magyarok jóval több sikerrel, mivel szövetségesek voltak; a Független Horvát Állam pedig alárendelt kvislingi állam. A végén a németek a Bánátért való kompenzációként a magyaroknak adták Muravidéket és Muraközt. A lakosság többségében nem akart Magyarország alá tartozni. A német katonaságot távozáskor helyenként virággal búcsúztatták. A németek Muravidéken néhány német többségű goricskói települést megtartottak: Kismáriahavast, Határfalvát, Gedőudvart és Rottenberget mint a felosztott Seregháza részét. Lendva patakhoz hasonlóan a Mura folyó bal mellékfolyása, a Német Császárság és a Magyar Királyság között a középkor óta az egyik természetes választóvonalnak számító határvízfolyás, a Kucsenyica (Kučnica) patak is választó szerepet játszott. A megszállás idején viszont nem a Jugoszláv Királyságot és Ausztriát, hanem Németországot és Magyarországot választotta el. A hármashatárból kettős határ lett. Magyarország ezzel a szlovén területek azon részét is megkapta, melyet a Független Horvát Állam is igényelt, mégpedig Stridóvárat és Ráckanizsát a környező településekkel. A háború előtt e települések a környékükkel együtt a Drávai Bánság részét képezték. Egy hónappal a háború kezdete előtt Franc Kulovec, katolikus politikus, az SLS vezetője és Ivan Šubašić horvát bán közötti megállapodás szerint a Horvát Bánsághoz kerültek volna át, cserébe a Drávai Bánság megkapta volna Draga és Osilnica községeket Bela krajinában.