Muravidéket a Vörös Hadsereg szovjet és bolgár alakulatai szabadították fel az 1945 januárjában alakult Prekmurska četa segítségével. Néhány nap múlva megérkezett a Szlovén Nemzeti Felszabadítási Tanács küldöttsége, akik felállították a közigazgatási és politikai hatalmat. Áprilisban a küldöttek meglátogatták a rábavidéki szlovéneket, májusban pedig segítettek megalakítani a Novi čas-t, a szlovén területen megjelent első napilapot a háború alatt. A párizsi békekonferencián a jugoszláv delegáció sikertelenül követelte a Magyarországgal való határ kiigazítását Rábavidék elcsatolásával. Muravidéken a felszabadulást követő első hónapokban politikai gyűlések, kulturális rendezvények, munka és jótékonysági akciók zajlottak, a Vörös Hadsereg tagjai számára pedig véradást szerveztek. A jugoszláv-magyar kapcsolatok az 1948-as kominform-vitát követően befagytak. A hodosi határon a magyarok között propagandisták jelentek meg, akik a titói Jugoszlávia ellen agitáltak. A kominform- vita tovább rontotta a már amúgy is rossz gazdasági viszonyokat a többségében mezőgazdasággal foglalkozó Muravidéken. A mezőgazdasági felesleget kötelezően le kellett adni. Megkövetelték a mezőgazdasági szövetkezetekhez való csatlakozást. Rábavidéket és Muravidéket vasfüggöny választotta el, sok rábavidékit a magyar „pusztára” deportáltak. Minden közúti összeköttetést lezártak Magyarországgal, mely a jugoszláv és az osztrák határon kialakított egy 15 km széles határsávot. Itt az emberek csak megfelelő igazolványokkal tartózkodhattak. Kémkedés és embercsempészet gyanujával indítottak számos bírósági eljárást. A viszonyok a háborút követő évtized megújulásában és a gyorsuló iparosodásában nyugodtak meg. 1956-ban a levert magyarországi forradalom menekülthullámot indított el, amely a Muravidéket is elérte. Később a határ „fellazult”, feléledt a kishatármenti forgalom, az emberek és az áruk szabad áramlását viszont csak az Európai Unióba és a „schengeni övezetbe” való belépés tette lehetővé.