A magyar hatóságok már 1941 nyarán kisajátították azon kolonisták és más betelepítettek ingatlanjait, akik a jugoszláv agrárreform során a muravidéki Esterházy nagybirtok földjeiből részesültek. Miután az olasz hatóságokkal kudarcba fulladtak a Tengermellékről és az Isztriából származó kolonistát átvételéről szóló tárgyalások, 1942. június 22-én ill. 23-án 587 Alsólendva környéki telepest internáltak Sárvárra. A táborban töltött néhány hónapot követően az internáltak gyerekeit különböző családokhoz Bácskába helyezték át és a háború végéig itt is maradtak. 1942 őszén és 1943 elején 57 internált áttelepedett a Független Horvát Államba. A sárvári tábort 1945 március végén a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel. Az 587 internált közül (illetve 589, ha azt a két gyermeket is hozzáadjuk, akik a táborban születtek, röviddel az internálást követően) a háború alatt 23 fő halt meg a táborban és 12 a táboron kívül. Legtöbben az élelmiszerhiány, az alultápláltság, valamint a nem kielégítő higéniai feltételek miatt haltak meg, míg néhány táboron kívüli elhunytnál nem ismert a halálozás oka.
A magyar hatóságok által 1942 januárjában a kolonistákról készített összeírás második oldala. MNL OL, K-28, 101 csomó, 166. tétel, 22.
A tengermelléki származású Agneza Papež sárvári táborban írt emlékkönyvecskéjének címlapja. Bensa, Usoda naših dni, 14.
Kámaházi kolonisták szántják a földet 1940-ben. Jože Vidič fotógyűjteménye.
„Egy nap jött egy értesítés, hogy a táborból a gyerekeket nevelőcsaládokhoz lehet küldeni Bácskába /.../. A szerb pravoszláv egyház szervezte a gyermekmentő akciót /.../. Az volt a szerencsénk, hogy akkor érkeztünk a táborba, amikor már tartott az akció. Említettem, hogy (1942) június 24-én érkeztünk és augusztusában tették fel a kérdést: ki szeretné elküldeni a gyerekeket? A családban én voltam a legfiatalabb. Az anyám hívott és azt mondta, ha a táborban maradsz, meghalsz. Világos, láttam a halált abban az időben, amikor ott voltunk. Ha életben akarsz maradni, el kell válnunk. Minden nehézség nélkül beleegyeztem...”. (Lendva, 2020. január 26-án). A kámaházi Jože Vidičet a sárvári táborba internálták a két világháború között a Tengermellékről a Muravidékre települt családjával együtt. A fényképet készítette: Bojan Balkovec.
A sárvári internáló tábor udvara egy 1942-ből származó felvételen. Bensa, Usoda naših dni, 5.
Jože Vidič (előtérben), mögötte Csanádi Imre katonasapkában, ismeretlen személy puskával a kezében, a motoron Čurić, hátul Dušan Živanov gyerekként. A fénykép 1944. január 1-én készült a bácskai Szivácon. Jože Vidič a sziváci Milosavljev nevelőcsaládhoz került, míg Pavla testvére a Majski, a másik testvére Marija pedig a Pavko nevelőcsaládhoz. Jože Vidič fotógyűjteménye.
